KÍSÉRTETVÁROSOK-Kihalt települések hátborzongató titkai
Szinte heti rendszerességgel kapunk hírt kísértetek ólálkodásáról régi, öreg házak ódon falai között, vagy olyan helyeken, ahol egykor történt tragédiák szereplői lopakodik vissza, nem kis rémületet keltve az aktuális szemtanúkban. Időnként azonban szárnyra kapnak olyan szokatlan esetekről szóló beszámolók is, amelyek nemegyszer egy egész falut, vagy várost érintenek. Eddig még senki nem vont párhuzamot a kísértetek és egyes eltűnési esetek között, ám az USA kihalt városainak történetei közül nem egy esetben olyan legendákat ismerhetünk meg, amelyek kapcsán el kell gondolkodnunk a túlvilág létezésének lehetőségén. Szellemek és eltűnések.,. Holt lelkek, akik időnként egész települések lakosságát ragadják magukkal... Megtörténhet ez?
Az első szellemvárosokat az 1900-as évek elején fedezték fel Amerikában, amikor a nagyvárosba települő hozzátartozók soha többet nem kaplak semmiféle életjelet vidéken maradt hozzátartozóiktól. Mary Sue Allison esete volt az, amely felkeltette a később országos méretűvé vált érdeklődést a különös esetekkel kapcsolatban.
A fiatal nő 1906-ban utazott New Yorkba, hogy ott munkát találjon. Szerencsével járt, így maradt a dinamikusan fejlődő nagyvárosban, és megkezdte élete megalapozását. Havi rendszerességgel írt haza a szeretteinek South Parkba, ám választ soha nem kapott egyetlen levelére sem. Miután módfelett nyugtalanította a semmivel nem magyarázható csend - hisz rokonaitól jóban vált el, sőt, azok még támogatták is ambiciózus terveit amint tehette, hazalátogatott.
Amit talált, sokkoló és borzasztó volt. Csupán egy éve hagyta el szülővárosát, amely ez idő alatt drasztikus változásokon esett át. Először is, minden lakó eltűnt. Az utolsó emberig.
A házak mind üresek és elhanyagoltak voltak, az utcákat befújta a sivatagi szél. Mary mélységesen megdöbbent, és persze meg is rémült. Az egykoron takaros kisváros nem volt más, mint egy kísértet tanya, ahol ő volt az egyetlen élőlény. Mary saját beszámolója szerint két napos ott tartózkodása alatt egyetlen állatot sem látott.
"Még a madarakat sem láttam az égen. Sehol nem találtam egyetlen lelket sem. Körbejártam az egész várost, bementem egy-két házba és egyszerűen nem találtam magyarázatot arra,hogy hová lett az itt lakó, csaknem 2500ember''
A nő persze azonnal értesítette a hatóságokat, akik nagy erőkkel,minden szükséges eszközzel felszerelve vonultak ki a helyszínre. Csaknem egy hétig vizsgálódtak, de nem jutottak eredményre. A hivatalos jelentés szerint semmi nyoma nem látszott semmiféle erőszaknak, márpedig 2500 ember elrablása biztosan nem ment volna zökkenők nélkül. A házak, az ajtók, ablakok teljes épségben. A szobákban, egyéb helyiségekben - az összegyűlt koszt leszámítva - a minden otthonban elvárható állapot fogadta a rendőröket. Sehol fel borogatott bútorok, összetört tányérok, vagy ablakok.A nyomozást egy ideig vezető rendőrtiszt szerint „az emberek egyszerűén elmentek innen máshová. Tatén a nagyvárosokba költöztek, legalábbis mással nem tudom magyarázni a történteket'
Igen ám, de mivel természetesen kiadták az elveszett helybéliekre a körözést, legalább néhányukra rá kellett volna akadni. Ez nem történt meg. A 2500 embert soha többet, senki nem látta és a mai napig nem született elfogadható magyarázat South Park elnéptelenedésére.
Természetesen előfordul, hogy kisebb települések egy valódi elvándorlás során tényleg megmagyarázható módon egyszerűen kiürülnek, és az emberek a jobb élet reményében más városokba költöznek. Az Egyesült Államokban több száz ilyen, kiüresedett települést találni, melyek nagy része az aranyláz idején épült, és amint az ott lakók kibányászták az értékes fémet a környező földekből, patakokból, máris tovább álltak, hogy pénzükkel belevessék magukat az élet sűrűjébe. Ám mint mindig, ezúttal is akadnak kakukktojások
Ezek olyan falvak és kisvárosok amil elnéptelenedésére a mai napig nincs magyarázat.
Egy svájci házaspár, Dániel Ter-Nedden és Carola Schibli éppen az ilyen eseteket tanulmányozza 1996 óta, és azt állítják, hogy talán sikerül - igaz, enyhén szólva is természetfeletti - magyarázattal szolgálniuk a rejtélyes eltűnésekre.
Egész Amerikát bejárták, és mélyrehatóan megvizsgálták több mint 1700 olyan településtörténetét, amelyek az 1900-as évek környékén váltak üressé. Kutatásaik során kiderítették, hogy a lakók egyszerűen elköltöztek, mivel a közelben levő bányák kiapadtak, így egyéb megélhetés, illetve megszerzett pénzük révén befektetések után néztek. Azonban mintegy 60 település esetében nem akadtak ilyesféle nyomokra. A hatóságok, állami intézmények sem tudták megmondani, hogy ezek az emberek hová tettek, hiszen semmiféle nyomukat nem lelték.
Azok, akikről semmit nem sikerült kideríteni, egy körülbelül 51 000 fős csoportba tartoznak, akik 1680 és 1910 között váltak kámforrá. A hatvan város ma is áll, igaz az idő foga kikezdte őkel, de némelyikben a svájci házaspár olyan iratokra, illetve naplókra lelt, amelyekből talán kirakható a rejtélyes puzzle egy-egy részlete.
A hátra maradt kevéske beszámoló szerint a városokból fokozatosan tűnt el az élet. Az emberek egymás után vesztek el és azok is követték őket az ismeretlenbe, akik a keresésükre indultak Az egyik, St Elmo-ban talált seriff napló bejegyzéseit értékelve kiderült, hogy a teljes elnéptelenedés egy hét alatt következett be. A lakók lassan pánikba esetek, de egy titokzatos erő, amely „az agyukra telepedet? {idézet a seriff naplójából) nem engedte őket el a városból.
Az emberek elveszlek... Sokan idegen, űrből érkezett lényekre gyanakodtak, és jó darabig tartotta is magát ez a felvetés. Azonban Daniel Ter-Nedden és Carola Schibli találtak valamit - vagyis inkább valakit - a szintén hosszú évtizedek óta halott Rhyolite-ban...
A városka legfényesebb napjaiban 10 000 lakossal büszkélkedhetett, nyüzsgő életére tanúság az a mintegy 50 kocsma és egyéb szórakozóhely, amely a központban és annak közelében található. A település kezdett függetlenné válni az aranybányáktól, és lassan, de biztosan fejlődött. Volt munkalehetőség, így senkinek nem kellett úgy döntenie, hogy máshová költözik. Aztán 1900-ben mindenki elveszett. Az utolsó szálig eltűnt 10000 ember,,.
Természetesen a svájci házaspár elhatározta, hogy utána jár a hátborzongató esetnek.
Nevada egyik leghíresebb kísértetvárosa szolgált is nekik meglepetéssel.Természetesen mondanunk sem kell, hogy rombolásnak itt sem találták semmi nyomát. Az azóta szövetségi keretek közölt zajló, egykori lakók utáni nyomozás sem járt eredménnyel, amely azt jelenti, hogy 10 000 ember sorsával nem tud elszámolni egyetlen USA hivatal sem...
De mintha valakik mégis tudnák az igazságot...
A közelben található indián rezervátumban is megfordult Daniel és Carola és ott találkoztak Amerika legidősebb rézbőrűjével, bizonyos Füstölő Billel (sajnos már az indiánok sem a régiek, és egyre többük vesz fel angolszász nevet...). aki elmondta nekik, hogy az 1900-as évek elnéptelenedése egy átoknak köszönhető, amely megidézte az Ősellenséget az indiánok egyik legfélelmetesebb démonát Az őslakosok lemészárlása és földjük megbecstelenítése, totális kirablása mérhetetlen dühvel töltötte el a lépőket, akik azonban semmi gyakorlati megoldást nem tudtak tenni a rettenetes túlerővel. a beözönlő fehér bandákkal szemben. Ezért hát isteneikhez fordultak, és szörnyű átokkal ilették azokat a városokat, amelyek földjén egykor indián törzsek éltek, és amelyek az arany örült bűvöletében épültek. A sziúk egy ilyen istene egy féken tartott démon, amely addig engedelmeskedik az őslakóknak, amíg az megkapja a maga emberáldozatát. Ő az Ősellenség. amelynek keresztény megfelelője egy gyengébb Lucifer is lehetne. Ezt a démont szabadították a városokra, és ez a démon ragadott el több mint ötvenezer embert néhány év alatt
A svájci kutató házaspár természetes fenntartásokkal fogadta a történetet ám minél több városban találtak hátra maradt írásokat, annál inkább győződtek meg arról, hogy ha már reális magyarázat nincs, be kell érniük a legendák szörnyeivel..
Mindenesetre az elnéptelenedett városok utáni kutatás lassan már önálló iparág az USA-ban. A korábban egymástól függetlenül működő kis csoportok szervezetekbe tömörültek, és ma már koordináltál folynak a feltárások. Sajnos a mai napig nem találtak jobb magyarázatot a hátborzongató kérdésre: Hová lett 51000 ember? Hogyan tűnhetett el nyomtalanul ennyi állampolgár?
Ami a legijesztőbb, hogy Füstölő Bill szerint az Ősellenség elszabadult és már egy évszázada szinte teljesen zabolátlanul ragad el embereket, az átoktól függetlenül.
Ami tény, hogy az USA-ban évente mintegy 10 000 embernek veszik nyoma úgy, hogy soha többet nem találnak rá a hatóságok. Ez statisztikai adat amely habár felettébb nyugtalanító, mégis maga a valóság Rögtön felmerül a kérdés: Mégis igaz az öreg indián hátborzongató legendája?-És ha igaz... Mit lehetünk az ősellenség ellen?
Ezt csak az idős indián nemzedék tudhatja, akik talán megbékélnek a múlttal, és feloldva az átkot megálljt parancsolnak a titokzatos erők embereket magával ragadó, egész Amerikát bejáró tombolásának. Addig azonban a statisztika évről-évre érvényesül, és minduntalan ezrek válnak kámforrá. Vagy az Ősellenség martalékává...
Az első szellemvárosokat az 1900-as évek elején fedezték fel Amerikában, amikor a nagyvárosba települő hozzátartozók soha többet nem kaplak semmiféle életjelet vidéken maradt hozzátartozóiktól. Mary Sue Allison esete volt az, amely felkeltette a később országos méretűvé vált érdeklődést a különös esetekkel kapcsolatban.
A fiatal nő 1906-ban utazott New Yorkba, hogy ott munkát találjon. Szerencsével járt, így maradt a dinamikusan fejlődő nagyvárosban, és megkezdte élete megalapozását. Havi rendszerességgel írt haza a szeretteinek South Parkba, ám választ soha nem kapott egyetlen levelére sem. Miután módfelett nyugtalanította a semmivel nem magyarázható csend - hisz rokonaitól jóban vált el, sőt, azok még támogatták is ambiciózus terveit amint tehette, hazalátogatott.
Amit talált, sokkoló és borzasztó volt. Csupán egy éve hagyta el szülővárosát, amely ez idő alatt drasztikus változásokon esett át. Először is, minden lakó eltűnt. Az utolsó emberig.
A házak mind üresek és elhanyagoltak voltak, az utcákat befújta a sivatagi szél. Mary mélységesen megdöbbent, és persze meg is rémült. Az egykoron takaros kisváros nem volt más, mint egy kísértet tanya, ahol ő volt az egyetlen élőlény. Mary saját beszámolója szerint két napos ott tartózkodása alatt egyetlen állatot sem látott.
"Még a madarakat sem láttam az égen. Sehol nem találtam egyetlen lelket sem. Körbejártam az egész várost, bementem egy-két házba és egyszerűen nem találtam magyarázatot arra,hogy hová lett az itt lakó, csaknem 2500ember''
A nő persze azonnal értesítette a hatóságokat, akik nagy erőkkel,minden szükséges eszközzel felszerelve vonultak ki a helyszínre. Csaknem egy hétig vizsgálódtak, de nem jutottak eredményre. A hivatalos jelentés szerint semmi nyoma nem látszott semmiféle erőszaknak, márpedig 2500 ember elrablása biztosan nem ment volna zökkenők nélkül. A házak, az ajtók, ablakok teljes épségben. A szobákban, egyéb helyiségekben - az összegyűlt koszt leszámítva - a minden otthonban elvárható állapot fogadta a rendőröket. Sehol fel borogatott bútorok, összetört tányérok, vagy ablakok.A nyomozást egy ideig vezető rendőrtiszt szerint „az emberek egyszerűén elmentek innen máshová. Tatén a nagyvárosokba költöztek, legalábbis mással nem tudom magyarázni a történteket'
Igen ám, de mivel természetesen kiadták az elveszett helybéliekre a körözést, legalább néhányukra rá kellett volna akadni. Ez nem történt meg. A 2500 embert soha többet, senki nem látta és a mai napig nem született elfogadható magyarázat South Park elnéptelenedésére.
Természetesen előfordul, hogy kisebb települések egy valódi elvándorlás során tényleg megmagyarázható módon egyszerűen kiürülnek, és az emberek a jobb élet reményében más városokba költöznek. Az Egyesült Államokban több száz ilyen, kiüresedett települést találni, melyek nagy része az aranyláz idején épült, és amint az ott lakók kibányászták az értékes fémet a környező földekből, patakokból, máris tovább álltak, hogy pénzükkel belevessék magukat az élet sűrűjébe. Ám mint mindig, ezúttal is akadnak kakukktojások
Ezek olyan falvak és kisvárosok amil elnéptelenedésére a mai napig nincs magyarázat.
Egy svájci házaspár, Dániel Ter-Nedden és Carola Schibli éppen az ilyen eseteket tanulmányozza 1996 óta, és azt állítják, hogy talán sikerül - igaz, enyhén szólva is természetfeletti - magyarázattal szolgálniuk a rejtélyes eltűnésekre.
Egész Amerikát bejárták, és mélyrehatóan megvizsgálták több mint 1700 olyan településtörténetét, amelyek az 1900-as évek környékén váltak üressé. Kutatásaik során kiderítették, hogy a lakók egyszerűen elköltöztek, mivel a közelben levő bányák kiapadtak, így egyéb megélhetés, illetve megszerzett pénzük révén befektetések után néztek. Azonban mintegy 60 település esetében nem akadtak ilyesféle nyomokra. A hatóságok, állami intézmények sem tudták megmondani, hogy ezek az emberek hová tettek, hiszen semmiféle nyomukat nem lelték.
Azok, akikről semmit nem sikerült kideríteni, egy körülbelül 51 000 fős csoportba tartoznak, akik 1680 és 1910 között váltak kámforrá. A hatvan város ma is áll, igaz az idő foga kikezdte őkel, de némelyikben a svájci házaspár olyan iratokra, illetve naplókra lelt, amelyekből talán kirakható a rejtélyes puzzle egy-egy részlete.
A hátra maradt kevéske beszámoló szerint a városokból fokozatosan tűnt el az élet. Az emberek egymás után vesztek el és azok is követték őket az ismeretlenbe, akik a keresésükre indultak Az egyik, St Elmo-ban talált seriff napló bejegyzéseit értékelve kiderült, hogy a teljes elnéptelenedés egy hét alatt következett be. A lakók lassan pánikba esetek, de egy titokzatos erő, amely „az agyukra telepedet? {idézet a seriff naplójából) nem engedte őket el a városból.
Az emberek elveszlek... Sokan idegen, űrből érkezett lényekre gyanakodtak, és jó darabig tartotta is magát ez a felvetés. Azonban Daniel Ter-Nedden és Carola Schibli találtak valamit - vagyis inkább valakit - a szintén hosszú évtizedek óta halott Rhyolite-ban...
A városka legfényesebb napjaiban 10 000 lakossal büszkélkedhetett, nyüzsgő életére tanúság az a mintegy 50 kocsma és egyéb szórakozóhely, amely a központban és annak közelében található. A település kezdett függetlenné válni az aranybányáktól, és lassan, de biztosan fejlődött. Volt munkalehetőség, így senkinek nem kellett úgy döntenie, hogy máshová költözik. Aztán 1900-ben mindenki elveszett. Az utolsó szálig eltűnt 10000 ember,,.
Természetesen a svájci házaspár elhatározta, hogy utána jár a hátborzongató esetnek.
Nevada egyik leghíresebb kísértetvárosa szolgált is nekik meglepetéssel.Természetesen mondanunk sem kell, hogy rombolásnak itt sem találták semmi nyomát. Az azóta szövetségi keretek közölt zajló, egykori lakók utáni nyomozás sem járt eredménnyel, amely azt jelenti, hogy 10 000 ember sorsával nem tud elszámolni egyetlen USA hivatal sem...
De mintha valakik mégis tudnák az igazságot...
A közelben található indián rezervátumban is megfordult Daniel és Carola és ott találkoztak Amerika legidősebb rézbőrűjével, bizonyos Füstölő Billel (sajnos már az indiánok sem a régiek, és egyre többük vesz fel angolszász nevet...). aki elmondta nekik, hogy az 1900-as évek elnéptelenedése egy átoknak köszönhető, amely megidézte az Ősellenséget az indiánok egyik legfélelmetesebb démonát Az őslakosok lemészárlása és földjük megbecstelenítése, totális kirablása mérhetetlen dühvel töltötte el a lépőket, akik azonban semmi gyakorlati megoldást nem tudtak tenni a rettenetes túlerővel. a beözönlő fehér bandákkal szemben. Ezért hát isteneikhez fordultak, és szörnyű átokkal ilették azokat a városokat, amelyek földjén egykor indián törzsek éltek, és amelyek az arany örült bűvöletében épültek. A sziúk egy ilyen istene egy féken tartott démon, amely addig engedelmeskedik az őslakóknak, amíg az megkapja a maga emberáldozatát. Ő az Ősellenség. amelynek keresztény megfelelője egy gyengébb Lucifer is lehetne. Ezt a démont szabadították a városokra, és ez a démon ragadott el több mint ötvenezer embert néhány év alatt
A svájci kutató házaspár természetes fenntartásokkal fogadta a történetet ám minél több városban találtak hátra maradt írásokat, annál inkább győződtek meg arról, hogy ha már reális magyarázat nincs, be kell érniük a legendák szörnyeivel..
Mindenesetre az elnéptelenedett városok utáni kutatás lassan már önálló iparág az USA-ban. A korábban egymástól függetlenül működő kis csoportok szervezetekbe tömörültek, és ma már koordináltál folynak a feltárások. Sajnos a mai napig nem találtak jobb magyarázatot a hátborzongató kérdésre: Hová lett 51000 ember? Hogyan tűnhetett el nyomtalanul ennyi állampolgár?
Ami a legijesztőbb, hogy Füstölő Bill szerint az Ősellenség elszabadult és már egy évszázada szinte teljesen zabolátlanul ragad el embereket, az átoktól függetlenül.
Ami tény, hogy az USA-ban évente mintegy 10 000 embernek veszik nyoma úgy, hogy soha többet nem találnak rá a hatóságok. Ez statisztikai adat amely habár felettébb nyugtalanító, mégis maga a valóság Rögtön felmerül a kérdés: Mégis igaz az öreg indián hátborzongató legendája?-És ha igaz... Mit lehetünk az ősellenség ellen?
Ezt csak az idős indián nemzedék tudhatja, akik talán megbékélnek a múlttal, és feloldva az átkot megálljt parancsolnak a titokzatos erők embereket magával ragadó, egész Amerikát bejáró tombolásának. Addig azonban a statisztika évről-évre érvényesül, és minduntalan ezrek válnak kámforrá. Vagy az Ősellenség martalékává...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése