2016. november 29., kedd

Halált hozó látogatók-A varginhai incidens

A történelem folyamán számos földönkívüli balesetről szóló cikk született.Ott van például az 51-es körzet rejtélye vagy a Krasznodar melletti szerencsétlenség. Hasonlóan furcsa és ijesztő események játszódtak le 1996-ban Brazíliában Varginha városa felett.Az események 1996. január 20.-án kezdődtek,a hajnalban ébredező lakók hatalmas, robbanásszerű hangzavarra riadtak. Mivel gyakran tartottak a körzetben hadgyakorlatot,ezért nem tulajdonítottak neki különösebb figyelmet.Ám később kiderült mégsem így történt. Több észlelő részletes beszámolója alapján kiderült ,hogy egy földönkívüli objektum zuhant le a városhoz közel lévő földterületre. Ezt az információt a helyi lapok és televízió is közölte.Később  a paranormális jelenségek kutatóinak vizsgálatai alapján az is kiderült,hogy a katonaság a műholdjai segítségével már a légkörbe érkezés előtt bemérte az azonosítatlan tárgyat,majd erről értesítette a helyi egységeket.Több tűzoltó és katona részletesen beszámolt róla ,hogy egy ismeretlen eredetű teremtményt húztak ki a roncsok közül,aki még élt. Ráadásul volt egy másik egyed is amelyik vélhetően a robbanásban halhatott meg.A még élő ufonauta a kórházba szállítás után elhunyt,legalábbis az orvosok sajtóközleményéből ez derült ki.  A szakemberek által készített tanulmányokból pontos leírást kapunk az idegenek kinézetéről.A szemtanúk szerint kb 1 méter magasak,zöldes-barnás színű ,olajos bőrrel rendelkező háromujjú mutánsok voltak,elviselhetetlen ammóniaszaggal .
Képtalálat a következőre: „varghina”                                     Több különös haláleset is köthető a földönkívüli testek átvizsgálásához.Ilyen például ,Marco Eli Chereze egykori katona halála akinek a bőre érintkezett az idegen bőrével,aminek hatására vörös foltok jelentek meg a testén.Pár hét múlva beborították a teljes testét,továbbá agy és tüdeje is megduzzadt.A boncolás során kiderült a tüneteket egy idegen anyag okozta ami a vérének 25 százalékában felgyülemlett. Egy Pablo Adrian nevű ápoló is hasonló sorsra jutott,csak nem vörös hanem koromfekete színűvé változott,majd olyan magas láza lett ,hogy szó szerint elégtek a belső szervei. A varghinai UFO-ügy azonban nem ért véget.A városban élők közül többen ,egy gyanús külsejű ,állathoz hasonlító,vörös szemű lényt láttak.A helyi állatkertben 13 állat pusztult el rejtélyes körülmények között.A félelem egészen a 2000-es évek elejéig megmaradt a köztudatban,ezalatt számos fotó és beszámoló látott napvilágot.A kevés információ ami kiszivárgott ,hevesen tagadja a kormány,tehát a varginhai incidens rejtélye tovább borzolja a kedélyeket ,és A közeljövőben biztosan nem számíthatunk az igazság teljes felfedésére. Képtalálat a következőre: „varghina”

2016. július 15., péntek

A Montauk-projekt

Az amerikai Long Island szigetén ma turistalátványosságként szolgál egy múzeummá átalakított egykori katonai bázis.Ez Montauk Point ,ahol valaha Tesla,Einstein,Neumann és más nagynevű tudósok vezetésével az emberi történelem legizgalmasabb kísérletei folytak:téridő-manipulációk,dimenziókapuk nyitása,teleportáció,mesterséges emlékek beépítése és még sorolhatnánk.A hivatalos szervek szerint ilyen kísérletek sosem voltak,ám sokan állítják:a kísérletek még ma is folynak a múzeumnak álcázott felszín alatt.


Hogy megértsük, mi is történt akkor és, mi ez a felhajtás egy elhagyott katonai bázis körül, vissza kell mennünk 1931.-ig.A helyszín a Chicagói Egyetem ahol ekkoriban összejöttek a világ akkoriban legtehetségesebb tudósai ,mérnökei,atomfizikusai,matematikusai.Köztük olyan nevek , mint Albert Einstein,Nicola Tesla,vagy a számítástechnika atyja Neumann János.Akkoriban a főleg a téridő természetét vizsgálták.A kutatásokra felfigyelt  az amerikai kormány ,akik egy olyan berendezés megépítésére kérték fel őket ,mely segítségével  a hajók láthatatlanok tudnak maradni  az ellenséges radarok számára.Elsőként egy Tesla-tekercsekkel felszerelt hajót erősítettek kábelekkel egy másik hajóhoz.A kísérlet sikerrel zárult:a mágneses tér ereje révén a radarok nem érzékelték a hajót.

Az 1940-es években bekapcsolódott a projektbe két új matematikus David Hilbert -aki a multiverzummal és a párhuzamos valóságok lehetőségével foglalkozott,és John Levinson.Utóbbi szakterülete az idő természete volt,különösen érdekelte ,hogy egy adott objektum mennyire van rögzítve a saját idejében,és mi történhet vele ha kimozdul onnan.1942-ben a kormány parancsára emberekkel teli hajón kellett a kísérletet folytatni.A szerencsétlen embereknek tudomásuk sem volt arról miben vesznek részt.Tesla figyelmeztetett rá, hogy az erős mágneses mező súlyosan károsíthatja az emberi szervezetet,ám a hadvezetés ragaszkodott hozzá,hogy folytassák a kísérletet.Tesla kiszállt a projektből.A többiek viszont folytatták ,1943-ban volt a főpróba :Tesla generátorral létrehozott mágneses mezőt gerjesztettek egy emberekkel teli hadihajó körül.Az eredmény azonban túllőtt a célon nem csak a radarképernyőről tűnt el ,hanem a szem elől is.Szó szerint láthatatlanná vált pár másodpercre,majd újra láthatóvá vállt. A hajón tartózkodó 33 ember életben maradt,de rosszullét gyötörte őket ,hánytak ,némelyikük epilepsziás rohamot kapott.Neumann tájékoztatta a felső vezetést ,hogy Teslának volt igaza,de továbbra is hajthatatlanok voltak.


1943.augusztus 12.-én végrehajtották az első igazi kísérletet élesben ami a Philadelphiai kísérlet néven vált ismertté.A bázison számtalan fantasztikus kísérlet folyt.Az egyikbe a tér-idő manipulációk tartoztak,melyeket annak révén hajtottak végre,hogy egy nagyfrekvenciájú antenna révén téridő torzulást hajtottak végre,mellyel dimenziókaput hoztak létre.Ezen a kapun küldték az Univerzum különféle pontjaira a tesztalanyaikat:az utcáról rabolt embereket és tehetséges médiumokat egyaránt.Az egyik csoportot állítólag 6037-be teleportálták ahol egy kihalt város főterén álló szobor feliratáról kellett leolvasniuk valamit.Egy másik projekt során a tesztcsapatot a Marsra küldték .Az ottani Cydonia nevű térség piramisa alatt kellett kutatniuk,ahol megtalálták egy előző civilizáció elhagyott bázisát 125 ezer évvel ezelőttről.A másik kedvenc terület Montaukban a klónozás volt.Az összeesküvés elmélet hívei szerint létrehozták a Montauk fiúkat akik kinézetre teljesen emberiek de az agyuk szabadon programozható,mivel nincs önálló személyiségük ,akaratuk így nem félnek nincsenek erkölcsi gátlásaik,bármit gondolkodás nélkül végrehajtanak.

2016. július 11., hétfő

Hamarosan................

Rövid időn belül új tartalommal és megújult külsővel jelentkezem.Kisebb nagyobb elfoglaltságaim miatt nem volt időm az oldallal foglalkozni,de mostantól szeretnék szakítani rá időt.Köszönöm a sok kedvelést ígérem hű maradok az oldal tematikájához.Csakis a megszokott írásokkal jelentkezem majd.Próbálok minél színesebb izgalmasabb történetekkel jelentkezni.Még egyszer köszönöm ,tehát hamarosan jelentkezem.

2016. május 12., csütörtök

Szellemekről...........

Földi életünk befejeztével elhagyja a testünket a szellemünk. Néhányszor megpróbál még visszatérni a szellem testbe, de mivel rájön a szellem, hogy abba visszabújni már nem lehetséges, a test többé nem engedelmeskedik a szellem kérésének, a test körül marad, és figyeli, mi történik vele.Számos szellem nézegeti saját temetését,s ceremónia körül további szellemek gyülekeznek, nézelődni.



A szellem később már hosszabb időkre is eltávolodik a testétől, a szellem végiglátogatja az ismerősöket. Haldokló idős embereknél figyelhető meg, hogy haláluk előtt két nappal már felismerik a túlvilágról hozzájuk érkező azonos szellemszinten lévő szellem rokonokat, ismerősöket. Faluhelyen ismert tény, hogy ilyenkor a kutyák nyüszítenek, az érkező szellemeket látva. A szellemek riadalmat váltanak ki az állatainkban. Innen tudják a hozzátartozók, hogy bizony eljött az utolsó nap szerettük életében.
Más világ is létezik körülöttünk, nemcsak az amelyet érzékszerveinkkel érzékelünk.
Az érzékenyebb emberek gyakran tapasztalják, hogy a meggyújtott gyertya lángja meg-meglobban, s a helyiségben hirtelen lehűlik a levegő - megjelent a helyiségben egy lélek, szellem. A szellemek gyakran tudnak további
szellem jelenségek-legenerálására-.
(A cikk szerzője a tibeti Aszannam mestere.)

Amikor az ember meghal, a szellem elhagyja az anyagi testet. Nem véletlenül látogatja meg a kereszténységben a pap a súlyos betegeket, hogy meggyóntassa, és feloldozza őket bűneik alól ,és rájuk adja az utolsó kenetet. Az így felkészített ember lelke békében, önmagával egyensúlyban megy át a „másvilágra", a másik dimenzióba, ahol szellemek és ismerős szellemek tartózkodnak. Ha azonban az ember hirtelen, váratlanul hal meg, és nincs ideje „rendbe rakni a dolgait", a léleknek az az érzése marad, hogy a földön még elintéznivalója van. Ugyanez történik akkor is, ha valaki hosszú ideig beteg, de békétlenül, bűntudatban, önmagával elégedetlenül hal meg és költözik a szellemek és szellem dimenzióiba.. Ekkor a szellem nem akar eltávozni a világunkból, és tovább bolyong köztünk. Sokszor csak egyetlen lehetőséget lát arra, hogyan fejezze be, amit be akar fejezni, mégpedig azt, hogy beköltözik valakinek a testébe szellem megszállásként. A kiválasztott ember aztán sokarcúvá válik, ingadozni fog a hangulata, egyszer így tesz, máskor ellenkezőleg, és extrém esetekben a pszichiáternél köt ki, aki skizofréniát állapít meg nála a szellemek vagy szellem megszállásának köszönhetően. A „megszállás" időtartama és mértéke attól függ, mennyire férnek össze az egyes lelkek - a saját szellem a megszálló szellem el (vannak esetek, amikor több beköltözött szellem is jelen van).

A lelkek a testbeköltözéskor legyengült testet keresnek, beteg emberét vagy kisgyerekét. Ehhez viszont beleegyezést kell kapnia - tehát az embernek saját szabad akaratából kell beleegyezését adnia. És éppen a szélsőséges helyzetekben erre hajlamos is - a kétségbeesés, a súlyos betegségek idején, vagy amikor úgy érzi, elhagyták, senkit sem érdekel a sorsa, azokat sem, akik számára nagyon fontosak (például a gyerekek csalódtak a szüleikben). S ebben a helyzetben bármilyen segítséget magához hív, nem tudva, milyen erőket mozgat meg ezáltal. A fentiekből kifolyólag a lelki zavarok az ember számára egy-egy pszichikailag megterhelő, a szelle et szélsőségesen igénybe vevő helyzet után válnak szemmel láthatóvá. Például gyerekeknél, akiket a szülei büntetésből bezárnak valahová, vagy másként bántalmazzák őket (a pszichikai terror is ide tartozik, a megalázás, a gúnyolódás, a verés), a rokonoknál, akik gyászolják számukra kedves elhunyt családtagjukat, akinek lelkét ezen a módon visszahívták. (Például az elhunyt anya lánya hirtelen felveszi anyja viselkedését és szokásait stb.)


Több mint fontos számunkra, hogy megismerjük ezeket a jelenségeket és veszélyeket. A gyereknevelésben ne hagyjuk magunkat a haragtól elragadtatni, tanuljunk meg uralkodni a gondolataink felett extrém helyzetekben is, ne legyünk kishitűek és ne csüggedjünk el! Mert van segítség. A szelleműzés azonban nem olyan egyszerű, mint ahogy a könyvekben olvassuk: az „Apage satanas - Távozz sátán!" kimondása nem elég, nem hatékony, nem is ideális. A szellem, amelyik a testbe költözött, azért tette ezt, hogy elvégezze, amit nem tudott éltében befejezni. Ha családtagja szokatlanul agresszív, rosszakat csinál, viselkedésével provokál, valószínű, hogy egy másik szellem szól belőle, amelyik csak egyetlenegy dologra vágyik - megbocsátásra. Minél többet korholjuk ezt a családtagunkat, annál több „rossz" megnyilvánulása lesz. Ahhoz, hogy újra békét találjon, és megtalálja az útját, szeretetre, megértésre és megbocsátásra van szüksége.



Nem véletlen, hogy a keleti civilizáció embere megértően és udvariasan kommunikál a szellemekkel - ha például meditálni akarnak egy helyiségben, megkérik a szellemeket, hogy egy időre távozzanak, és hagyják őket békében! Nekünk is ezt az utat kellene követnünk. Létesítsünk kapcsolatot a beköltözött szellem és szellemek-el, és beszéljünk hozzá! Tudjuk meg, miért tartózkodik a testben, miért nem ment el akkor, amikor kellett volna, s mit akar befejezni. És segítsünk neki! Így elveszíti az okot, ami miatt testbe költözött, és eltávozik oda, ahova tartozik. Haraggal, korholással, veréssel a „rossz" szellemet csak megerősítjük. A szeretet a legerősebb energia, és eszköze a megbocsátás.
Ha a testbe költözött szellem vagy szellemek nem mutat agresszivitás, csak kettős személyiséget okoz, mint pl. a skizofrénia esetében, akkor hasznos felkutatni az okokat, miért is költözött az élő ember testébe, és mit akar. Néha a meghalt rokonok jelentkeznek, elsősorban azok, akik életük során nagyon szerették, vagy vezették azt, akinek a testébe költöztek. Mert úgy érzik, tovább kell vezetniük őket, még a halálon túl is.

Az ártó szellem és ártó szellemek

és az elűzésükkel foglalatoskodó ártó szellemek elűzése mesterek, a gonosz szellemeke elűzése mellett, elmondhatják, hogy hogy kell szellemet idézni. Hogyan idézzünk szellemet, hogy igazi szellemek, kopogó szellemek jöjjenek és ne démoni lények.
A kopogtató szellem jelezheti hogy léteznek e szellemek. Léteznek szellemek és a szellemek és a szellem a házban ne maradjon. Érdemes a szellem elengedés rituálé elvégzése is.

A szellem elengedése, szellem elküldése a szellem idézés vagyis a szellem idézése után kötelező, hogy a szellem járás ne okozzon problémát.
A szellem jelenségek megelőzése a füstszerű szellem képek megjelenése megszűnhet a szellem levétel rituáléval. A szellem sztorik és szellem történetek vagyis szellem történetek nem íródnak meg.
A szellem űzés és szellem űzés nem mindennapi feladat. Az interneten számos szellem videók találhatóak.

A szellemek a lakásban a szellem jelenléte elkezdhet egy nyomozást  a szellemek nyomában.


A szellemekkel suttogó is hasonló nyomozásba kezd. A szellemirtás és szellemirtók a szellemjárás ellen küzdenek, szellemlevétel és szelleműzés szertartásokkal igyekeznek a probléma orvoslásával. A szelleműzés a lakásból, vagy szelleműzés a házból, nem feltétlen pap feladata.

  A szelleműzés házilag  nem szokott sikerrel járni.
Lehetséges hogy egy kis időre kapunk megszabadulást de megoldást nem kapunk a maszek szelleműzés lakásból.
Ezért ha az otthonunkról van szó ahol folyamatosan tartózkodunk, a szelleműzés otthon, szelleműző tárgyak segítségével sem működik tökéletesen.



2016. február 3., szerda

Visszatérések a halál torkából!

Életben maradni – ez minden élőlény, minden egyes létforma, növény, állat és ember genetikusan kódolt, legfőbb belső parancsa. Életben maradni, méghozzá minden körülmények között, még akkor is, ha erre a legcsekélyebb esélyünk sincs már. Vagy mégis?


A fajfenntartás elemi ösztöne néha egészen extrém, teljesen kilátástalan körülmények között is képes győzedelmeskedni olyan szituációkban, mikor már csak a csoda segíthet abban, hogy túléljük a veszedelmeket. Nos, amennyiben csodák szükségeltetnek ahhoz, hogy életben maradjunk, akkor bizony az ember olykor képes ilyen csodákat produkálni.

Veszélyes világban élünk – még manapság is, amikor szinte az egész bolygót behálózza az életünket kiszolgáló és kényelmesebbé tevő csúcstechnika. Sőt, a civilizáció vívmányainak beköszöntével és egyre nagyobb térhódításával mintha jóval több veszély leselkedne ránk! Gondoljunk csak bele: elektromos ketyerékkel vesszük körül magunkat, amelyek bármelyik pillanatban zárlatossá válhatnak, és egy utolsó „leheletükkel” magukkal ránthatnak minket is a másvilágba. Ugyanezek a szerkezetek rosszabb pillanataikban – például egy roppant szerény megjelenésű kenyérpirító – egész háztömböket képes porig égetni, akár tucatnyi életeket kioltva ezzel. Nem is beszélve az olyan eszközökről, mint a repülőgépek, vagy a gépjárművek. Szinte naponta értesülhetünk légi katasztófákról, vagy halálos kimenetelű közúti karambolokról, és egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy csak ezen a szinten huszonnégy óra leforgása alatt több ezren veszítik életüket. Elég egy meghibásodott vezeték, vagy egy kilazult alkatrész, és máris emberek tucatjainak az élete kerülhet veszélybe. Szóval valóban roppant veszélyes ez az egész technikai civilizáció és nem árt igen körültekintően élnünk benne. Persze nem küszöbölhetünk ki minden krízis lehetőséget, és együtt kell élnünk azzal a tudattal, hogy szó szerint bármelyik pillanatban ránk törhet a baj.

Persze a túlélésre mindig van esélyünk – még akkor is, ha ennek lehetőségéről már minden, úgymond racionálisan gondolkodó ember lemondott. Ha egyszer, egy katasztrófa megtörténik, ott szinte törvényszerűen bekövetkeznek csodák is – csodálatos túlélések, amelyekre csak nagyon nehezen lehet épkézláb magyarázatokat adni.


Amikor a víz az úr…


Mit tennél akkor, ha nyaralásod ideje alatt, a tengerparton álldogálva azt látnád, hogy egy több tíz méter magas vízfüggöny közeledik, méghozzá eszeveszett tempóban? A válasz roppant kiábrándító lehet: Ilyen esetben már nincs mit tenni, csak várni az elkerülhetetlenül bekövetkező véget. De biztos, hogy egy cunamit nem lehet túlélni? Nos, ha azt nézzük, hogy ekkor több tízezer tonnányi víztömeg zúdul ránk és sodor magával akár több száz méteren keresztül, akkor egyértelműen azt válaszoljuk, hogy az ilyesmit lehetetlenség túlélni. A 2004 decemberében az Indiai-óceán felől lecsapó vízár hatalmas pusztításokat okozott, de mégsem volt képes mindenkit megölni. Mondhatni, a csodával határos módon. Egy brit turista, aki a Maldív-szigeteken nyaralt a családjával, nem szándékozott az árral úszni, így amikor meglátta a távolból rohamos sebességgel közeledő vízfalat, igen frappáns ötletet valósított meg: fogott néhány fürdőlepedőt, és azokkal odakötözte magát, feleségét és gyermekeit a pálmafákhoz, úgy, hogy valamelyest védve legyenek a nagy tömegű vízfal becsapódásától is. A trükk csodálatos módon bejött, és senkinek nem eset komolyabb bántódása. Az ár szinte másodpercek alatt elvonult, így a fulladásos haláltól is megmenekültek.

Szakértők szerint így is csak az isteni gondviselés tarthatta őket életben, hiszen a szökőár több ezer tonnányi tömegének normális esetben agyon kellett volna nyomnia őket. Hogy ez miért nem így történt, azt senki nem tudja megmondani. Szökőárak esetében a legveszélyesebb pillanat, amikor mindent beterít a hatalmas ártömeg. Ám az ezt követő órák-napok sem a legegyszerűbbek túlélés szempontjából. A rohamos sebességgel visszahúzódó víz magával ránthatja az embereket a nyílt tengerre, és ott már tényleg igen csekély az esélye annak, hogy életben maradjunk. A tűző nap, illetve a kiszáradás együttes hatása igen hamar végzetes mértékben megviseli az emberi szervezetet, és aki ilyen helyzetbe kerül, az nagy valószínűséggel egy-két napon belül életét veszíti. Ellentmondva mindennek, egy 23 éves indonéz fiatalasszonyra öt nappal a rettenetes katasztrófát követően talált rá egy maláj járőrhajó. A nőt az árhullám több kilométerre sodorta a partoktól, már az is rendkívüli, hogy ezt túlélte. A nyílt vízen egy tövestől kicsavart pálmafa törzsére kapaszkodott fel, és láss csodát: a növényen elegendő gyümölcs volt ahhoz, hogy a tengeren töltött időszak alatt kellő mennyiségű tápláléka legyen. A napsütés ellen azonban nem tudott kellőképpen védekezni, így rendkívül súlyos égési sérüléseket szenvedett. Állítása szerint az utolsó két napon már cápák is köröztek körülötte – hogy ezek a vadállatok miért nem támadták meg a teljesen kiszolgáltatott zsákmányt, azt ismételten senki nem tudja megmagyarázni. Tipikus, csodálatos túlélés.


Csak ha magad is akarod…

Van egy történet, amely már-már a városi legendák soha meg nem történt eseteinek sorát gyarapíthatja, hiszen valóságalapját soha senki nem bizonyította még. Mindenesetre a sztori elég érdekes ahhoz, hogy megemlítsük. Egy férfi, miután szerelme kiadta az útját, elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Az illető biztosra akart menni, így először is mérget ivott. Ezt követően fogta magát, kisétált egy meredek tengerpartra, ott keresett egy fát, amelyre felkötheti magát. Kezében pisztolyt szorongatott, azzal az elhatározással, hogy ugrás közben golyót röpít a fejébe. Mielőtt azonban lelépett volna a faágról, nyakában a hurokkal, leöntötte magát benzinnel, és előkészített egy öngyújtót. Képzeljd csak el: testében a méreg, nyakán a hurok, kezében a pisztoly. A férfi mielőtt levetette volna magát a faágról, meggyújtotta magát. Lángoló fáklyaként esett le, amikor a fejéhez emelte a pisztolyát, és meghúzta a ravaszt. Azonban célt tévesztett, és éppen a kötelet találta el, amely elszakadt. Az öngyilkos jelölt húsz méteres zuhanást követően a tengerbe csapódott, a víz eloltotta a tüzet. A sós tengervízből rengeteg jutott a gyomrába, így mindent kihányt – a halálos mérget is. A hullámok a partra sodorták, ahol a járókelők találtak rá, így azonnal kórházba került, de életét már nem sikerült megmenteni, mivel teste a hideg vízben végzetes mértékben lehűlt.

Ez az ember meg akart halni, már nem motiválta semmi. Így sikerült neki a borzalmas tett – bár nem úgy, ahogy elgondolta.

Csak hogy kellőképp átérezze mindenki a helyzetet: lecsap a már önmagában is gyilkos árhullám. A víz szédítő tempóban rántja ki a nőt a nyílt tengerre – már az is érdekes, hogy ekkor miért nem telt meg a tüdeje vízzel –, ahol napokon át 40 fokos tűző napsütésnek van kitéve. Egy igen komoly napszúrást akár két-három óra alatt begyűjthetünk. Az indonéz hölgy öt napon keresztül volt kitéve ennek a gyilkos tényezőnek. Csoda, hogy túlélte? Minden bizonnyal az.


Élve eltemetve


Az egyik legfélelmetesebb katasztrófa a földrengés, amikor feje tetejére áll a világ, és sehol nem lehetünk biztonságban. A föld megremeg, és körülöttünk minden összeomlik – sajnos sokszor pontosan a fejünkre. Túl lehet ezt élni? Csodával határos módon igen. 1999-ben, a nyugat-törökországi hatalmas földrengések során egész városok pusztultak el teljes mértékben. Rendkívül nagy volt az áldozatok száma, mivel semmiféle előrejelzés nem figyelmeztette a környéken lakókat a váratlanul bekövetkező, hatalmas erejű, így totális katasztrófára. Igazából, akiket a lakásukban, házukban ért a krízis, azok túlnyomó többsége a rájuk zúduló romok között lelte a halálát. A nagy intenzitású rengések következtében villámgyorsan omlottak össze az épületek, így menekülésre esélye nem volt senkinek. Dücze-ben egy asszonyra egy hétemeletes lakóépület omlott rá. Mindenki meghalt, kivéve őt, akit valahogy elkerültek a súlyos épület darabok, és egy légbuborékba került, ahol 105 óra elteltével bukkant rá a mentőosztag. Négy és fél nap, étlen-szomjan, iszonyatosan szennyezett, poros levegőt belélegezve… El tudják képzelni, hogy valaki ilyen körülmények között életben maradhat?


Nincs levegő!


Apropó, levegő… Szerinted meddig képes egy átlagos ember levegő nélkül életben maradni? A legtöbb teszt és vizsgálat szerint a végső határ valahol a harmadik perc környékénél van, ha ennél tovább nem jutunk oxigénhez, agyunk oly mértékű károsodásokat szenved, amelyek helyrehozhatatlanok. Hat perc után pedig teljesen biztos a halál – elvileg. A gyakorlat azonban néha-néha fricskát ad ezeknek az általánosító törvényszerűségeknek. Michiganban, Kevin Perry, húsz éves egyetemista nem az útviszonyoknak megfelelő tempóban haladt a gépkocsijával, és egy kanyarban elveszítve az uralmat a jármű felett, a jeges tóba zuhant. Az autó halálos csapdává válik ilyenkor: az ajtókat a nagy víznyomás miatt lehetetlen kinyitni, az üveget sem lehet kitörni. A kocsi másodpercek alatt megtelik vízzel, és ekkor vége lesz mindennek. Nos, Kevin iszonyatosan hosszú időt, 38 percet töltött a víz alatt, mire sikerült kiemelnie a mentőosztagnak. Mindenki úgy gondolta, hogy a fiatalember halott, hiszen több mint fél órán keresztül nem kapott oxigént, és a fagypont közeli hőmérsékletű vízben percek alatt végzetes mértékben kihűl az emberi test. Az egyik mentőorvos azonban mégis megkezdte az újraélesztési procedúrát, és nyert! Néhány percnyi mesterséges lélegeztetést és szívmasszást követően Kevin feltámadt! Azt hiszem, nyugodt szívvel használhatunk ilyen biblikus kifejezéseket az ilyen esetekben.

Nyugat-Virginiában egy ötéves kislányt temetett maga alá a lavina. Öt órán keresztül nem jutott levegőhöz, és a hideg szinte lefagyasztotta a testét. Mégis, miután rátaláltak és kórházba szállították, az újraélesztési kísérlet sikerrel járt. Öt óra oxigén nélkül, és agykárosodás sem lépett fel – valóban hihetetlen, igaz? Az egyik nyilatkozó orvos szerint abszurd módon a kis Monica életét a fagyás menthette meg, így a test afféle hibernált állapotba került, az életfunkciók extrém módon lelassultak, ezért az agy sem igényelt annyi oxigént. Már csak arra nincs magyarázat, hogy a test kiolvadásakor a vérben levő jégkristályok hogyan nem szabdalták szét az egész szervezetet belülről…


Többszörös csodák


Olykor a nagy mókákból is kerekedhetnek végzetes tragédiák. Kerry Bingham – akit ismerősei életvidám, dinamikus, optimista emberként ismertek –, egy szombat esete barátaival alaposan felöntött a garatra, és ahogy az lenni szokott, a kissé illuminált férfitársaság felbátorodva keresgélt kalandok után. Egy híd közepén tántorogva jött az isteni ötlet: maszek bungie-jumpinggal remekül el lehetne szórakozni. Igen ám, de a mutatványra alkalmas kötelet senki nem hozott magával. Némi keresgélést követően ráakadtak egy hosszú vezetékre, így máris kezdődhetett a móka. Bingham a bokájára erősítette a vezetéket, a másik végét pedig a híd egyik lámpaoszlopához erősítették, majd következett a halálugrás. A kábel azonban túl merevnek bizonyult, és amikor mintegy 20 méteres zuhanást követően a felfüggesztés megfeszült, Bingham lábának alsó része egyszerűen leszakadt a testről. A férfi pedig teljes sebességgel a folyó hideg vizébe csapódott. A rémült ivócimborák negyed óra múlva találtak rá a haverjukra, akit halászok mentettek ki a folyóból. Csodával határos módon Bingham túlélte a balesetet. Nem zúzódott össze, amikor a vízbe zuhant, holott ekkora esésénél ezt tipikus halálesetként tartják számon. Mintegy 10 percig volt a jeges vízben – ennyi idő alatt végzetesen lehűl a szervezet. És végül pedig: nem vérzett el, holott ilyen súlyos csonkolódás esetében ennek néhány percen belül be kellett volna következnie. Hogyan maradhatott mégis életben? Jó kérdés…

A bagós szerencséje

Még hogy a dohányzás káros az egészségre! Aki ezt állítja, az minden bizonnyal még nem hallott Brenda Comer hajmeresztő esetéről. A hölgy rágyújtott egy cigire, és mivel a lakásban nem akart füstölni, kisétált a kertbe. Ebben a pillanatban a háta mögül hatalmas recsegés-ropogás hallatszott. Mikor megfordult, azt látta, ahogy az egyik óriási tölgyfa rádől a házukra, teljesen összezúzva a konyhát, ahonnan Brenda épp kilépett. Ez is a csodálatos túlélések egyik tipikus esete.


A túlélés filozófiája


A legtöbb, elképesztő szerencsével a biztosnak tűnő halált kicselező túlélő számára biztosított a különösen nagy érdeklődés a sajtó részéről, így ők is elmesélhetik, hogy miképpen sikerült átvészelniük a kritikus órákat-napokat. Érdekes módon a legtöbb beszámolóban visszatérő momentumként szerepel az ezekben az emberekben a szokásostól jóval erősebb élni akarás és motiváció. A recept igen érdekesen hangzik. Azok a személyek, akik úgy gondolják, hogy van még keresnivalójuk, feladatuk ezen a világon, jóval nagyobb eséllyel kerülnek ki győztesen bármilyen, egészen kritikus helyzetből, mint azok, akikben nincs jelen annyira ez a késztető erő. A túlélők nagyobbik részénél egyértelműen tetten érhető az optimista világszemlélet, és az, hogy a krízis pillanatában szinte mindig csak az járt a fejükben, hogy azért nem halhat meg, mert még van dolga ezen a világon, még nem fejezett be mindent. Akadnak minderre bizonyító erejű példák.

A WTC leomlásakor a romok alatt rekedt tűzoltók közül ketten egy légbuborékba kerültek. Moccanni sem bírtak a rájuk nehezedő törmelékek miatt, és mind a ketten súlyos sérüléseket szenvedtek. Egyikükre plusz teher rakódott, mivel társa már-már feladta a küzdelmet, és az elkerülhetetlenül bekövetkező halálra készült. John folyamatosan bíztatta, azzal, hogy mindenképpen ki kell kerülniük ebből a pokolból, hiszen még annyi életet kell megmenteniük. Társa azonban nem hitt ebben, úgy gondolta, hogy a keresőosztagok teljesen másfelé kutatnak túlélők után, és így hamarosan meghalnak. Azonos körülmények, különböző felfogás. A két férfi három napot töltött a romok alatt, mire a keresőosztag rájuk talált. Sajnos már csak egyikük volt életben, a másik tűzoltó néhány órával korábban elhunyt. Mit gondolsz, ki élte túl a szerencsétlenséget? Jól tippeltél, John volt az, akire még rengeteg feladat, megmentendő élet várt az életben. Harry, aki lemondott a saját jövőjéről, ezzel feladott mindent.

Ha van a túlélésnek bármiféle, eredményre vezető stratégiája, akkor az nem lehet más, mint a minden körülményt és borzalmat legyőzni képes életigenlés. Kerüljünk bármilyen reménytelen, akár elkerülhetetlenül halálosnak tűnő szituációba, sokkal nagyobb esélyünk van a túlélésre abban az esetben, ha meg sem fordul a fejünkben, hogy feladjuk, és ha arra gondolunk, hogy mennyi minden feladat és öröm vár még minket az életben. Ezzel képesek lehetünk arra, hogy akár természetfeletti erőt adjunk a testünket, és megmenekülhetünk a halál torkából.



A kínai Marry Poppins

Ha nincs nálad ejtőernyő, akkor jó lesz a szimpla esőernyő is – legalábbis ezt a feltételezést támasztja alá annak a 16 éves kínai diáklánynak az esete, aki a kollégium tetején egy közeledő vihar miatt akarta leszedni frissen mosott és kiteregetett ruháit. Egy hatalmas széllöket azonban lesodorta az épület tetejéről. Zhang Haijing kétségbeesetten próbált megkapaszkodni valamiben, és a kapálózás közben sikerült egy esernyőt megragadnia. Hirtelen ötlettől vezérelve kinyitotta azt, és láss csodát: A lány biztonságos sebességgel érkezett a földre, csupán gyakorlatlansága okán szenvedett bokaficamot. Megjegyezzük, hogy Zhang éltanulónak számított, és az USA egyik nevesebb egyetemére készülődött, így komoly tervei voltak az életével kapcsolatban. Talán ez a motiváció is közrejátszhatott abban, hogy a lány csodával határos módon megmenekült a halál torkából.

5 túlélő hihetetlen története

Háborúk, balesetek, atombomba támadás. Vajon kin vagy min múlik, hogy ki marad életben egy-egy nehéz helyzetben? A Sorson? Istenen? A kitartáson? A szerencsén? A jó képességeken? A túlélők történeteit olvasva elgondolkodunk.
1. Dr. William Brydon
A Brit Birodalom 1838-ban támadást indított Afganisztán ellen, mert attól tartott, hogy az afgánok összefognak az oroszokkal és ezáltal veszélybe kerül gyarmata, India. Miután a britek elfoglalták az országot és a trónra egy báb-uralkodót ültettek, a megszálló erők nagy része távozott az országból, csupán kb. 5000 fő maradt. 1841 végén azonban, komoly ellenállásba ütköztek, felkelés tört ki, az angolok feladták Kabult és távozni kényszerültek. 1842 januárjában úgy tűnt, hogy szabad elvonulást kaptak India felé, de útjuk során folyamatos támadások érték őket. A több ezres brit seregből csupán egy embernek, Dr. William Brydon hadisebésznek sikerült megmenekülnie, aki végül lóháton, komoly fejsérüléssel érte el Dzsalalabadot. Brydon ezután 1852-ben részt vett a második angol-burmai háborúban, majd az 1857-es indiai szipolylázadást is túlvészelte. 1858-ban visszavonult, Skóciába költözött és itt is élt 1873-as haláláig.
Dr. William Brydon Jamagucsi Cutomu Onoda Hiroo Mauro Prosperi Bahia Bakari
Elizabeth Butler festménye William Brydonról (1811-1873), amint épp eléri Dzsalalabad falait
2. Jamagucsi Cutomu
Jamagucsi Cutomu, japán mérnök, épp üzleti úton járt Hirosimában, amikor ledobták az első atombombát Japánra, 1945. augusztus 6-án. Cutomu 3 kilométerre volt a robbanástól, felsőtestének egy része megégett és ideiglenesen megvakult. Két nappal később, augusztus 8-án, visszatért szülővárosába, Nagaszakiba. Itt érte az augusztus 9-ei atomtámadás, ezúttal nem szerzett sérüléseket. Bár valószínűsíthető, hogy Cutomu esete nem egyedi, hivatalosan ő volt az egyetlen, aki túlélte mindkét atomcsapást. Annak ellenére, hogy a sugárzás rákos betegségeket okozott nála (akut leukémia, gyomorrák), hosszú életet élt, 2010 januárjában hunyt el 93 évesen.
Dr. William Brydon Jamagucsi Cutomu Onoda Hiroo Mauro Prosperi Bahia Bakari
Jamagucsi Cutomu (1916-2010) hivatalosan az egyetlen ember volt, aki túlélte a Nagaszaki és Hirosima elleni atomtámadásokat
3. Onoda Hiroo
Onada Hiroo egy gerilla-hadviselésre kiképzett japán katona volt, akit 1944 decemberében azzal bíztak meg, hogy szervezze meg a Fülöp-szigeteki Lubang-sziget védelmét, kb. 200 katonával. Mivel Hiroo-hoz és csapatához kevés információ jutott el, nem értesültek a háború végéről és továbbra is a hegyekben bujkáltak. Később, miután közölték velük a hírt szórólapok és hangosbemondó segítségével, az emberek nagy része távozott. Hiroo azonban úgy vélte, ezek csupán az ellenség megtévesztései, ő továbbra a szigeten maradt néhány emberével. 1972-re egyedül maradt, utolsó két társát a helyi biztonsági erőkkel történt összecsapásokban vesztette el. Végül 1974-ben egyik volt felettese megkereste őt, akivel hazatért. Az új demokratikus Japán azonban már nem tetszett neki, ezért 1975-ben Brazíliába költözött, ahol megházasodott. Több könyvet is írt harci tapasztalatairól, majd 1984-ben, Japánban, kiképzőiskolát nyitott, ahol túlélési technikákat tanított fiataloknak. Később, 1996-ban, visszatért a Lubang-szigetre és 10 ezer dollárt adományozott a helyi rászoruló gyerekeknek. Onada Hiroo 2014 januárjában hunyt el 91 évesen.
Dr. William Brydon Jamagucsi Cutomu Onoda Hiroo Mauro Prosperi Bahia Bakari
Hoanda Hiroo-t (1922-2014) 1944-ben bízták meg a Fülöp-szigeteki Lubang-sziget védelmével, de csak 30 évvel később adta meg magát, mert nem hitte el, hogy véget ért a háború 
4. Mauro Prosperi
1994 áprilisában, Mauro Prosperi, olasz rendőr, benevezett egy sivatagi szupermaratoni versenyre, a marokkói, 6 napon át tartó, 233 kilométeres Marathon des Sables-re. A negyedik napon már a hetedik helyen volt, amikor váratlanul kitört egy homokvihar és eltévedt. Néhány nap múlva elért egy elhagyott muzulmán kegyhelyhez, de ekkorra már minden étele és itala elfogyott. Talált néhány denevért, húsukat megette, vérükkel pedig égő szomját csillapította. Kilátástalannak vélte helyzetét, úgy döntött, hogy önkezével vet véget életének, ezért felvágta az ereit. Terve azonban nem sikerült, mert vére már annyira besűrűsödött, hogy csak kis mennyiséget vesztett. Ezután összeszedte magát és folytatta útját, szerencséjére nomádok találtak rá, akik elvitték a legközelebbi faluba. 9 napig tartó kálváriája során a férfi végül Algériában kötött ki, több mint 15 kilót fogyott és súlyosan károsodott a mája. Mauro Prosperi azóta felgyógyult és többször is végigfutotta a Marathon des Sables-t.
Dr. William Brydon Jamagucsi Cutomu Onoda Hiroo Mauro Prosperi Bahia Bakari
Mauro Prosperi (1955-) 1994 áprilisában egy sivatagi szupermaratoni versenyen eltévedt egy homokvihar miatt, több napon át bolyongott, de túlélte
5. Bahia Bakari
2009. június 30-án, a Yemenia légitársaság Párizsból Comore-szigetekre tartó, Airbus A310-es típusú gépe az Indiai-óceánba zuhant. A balesetet csupán egyetlen ember élte túl, egy 14 éves lány, Bahira Bakari. Összesen 153-an utaztak a gépen, köztük volt a lány édesanyja is. Bahia, aki alig tudott úszni, 9 órán át kapaszkodott egy vízben lebegő roncson, mire kimentették. Bahia medence és kulcscsonttörést szenvedett és az arca is megsérült. Az esetet felkapta a média, a túlélőt csak „csodalányként” emlegették, még az akkori francia elnök, Nicolas Sarkozy is meglátogatta őt a kórházban. 2010-ben jelent meg a balesetéről szóló könyve Moi Bahia, la miraculée (Én vagyok Bahia, a csodalány) címmel.
Dr. William Brydon Jamagucsi Cutomu Onoda Hiroo Mauro Prosperi Bahia BakariA képen a „csodalány”, Bahira Bakari (1995-), aki a 2009. június 30-án történt repülőbaleset egyetlen túlélője volt

2015. december 27., vasárnap

Az internetes társkereső oldalak

Tudom nem ide tartozik de személyes tapasztalatot kell ,hogy megosszak veletek és bár semmi köze az oldal profiljához,de ezért az egy cikkért nem fogok új blogot indítani.Az internetes társkereső oldalak ,a teljesség igénye nélkül és nem reklámozásképpen (Badoo,csajok és pasik,randihely,Twosome,vagyok neked......stb).

Gondoltam valahol vár rám a boldogság és egy nő akivel boldoggá tesszük egymást.Tehát regisztráltam néhány társkereső oldalra ,hogy rátalálhatok, de mivel férfi vagyok alapból óriási hátránnyal indulok .A profilom elkészítésénél teljesen az őszinteségre alapoztam,mert mi értelme hazudni előbb utóbb úgy is kiderül és csak árt a kibontakozó kapcsolatnak.Kezdjük a Badoo-val.Elkészített profilomon mindent kitöltöttem hogy minél teljesebb legyen és elkezdtem keresni a potenciális jelölteket.Viszont azt eldöntöttem ,hogy nem fogok előfizetni egy másik oldalon tapasztalt dolog miatt ,de erről később.Szóval elkezdtem keresni a jelölteket volt akivel csevegni is sikerült,de amint elmondtam nekik ,hogy milyen hosszú kapcsolatot zártam le és ,hogy vannak gyerekeim rögtön eltűntek,vagy nem válaszoltak.A másik hátulütője az ilyen oldalaknak az ,hogy vannak olyan férfitársaim akik nem tudják mi az a türelem mit jelent az hogy ismerkedés és nem tudnak megfelelően beszélni egy nővel .Rengeteg visszajelzést kaptam olyan nőktől akik csak beszélgetni vannak fenn hogy csak szexajánlattal keresik meg őket,vagy ha nem válaszolnak rögtön a következő üzenetben már trágár és durva szavakat használnak.Abba egyikük sem gondol bele ,hogy vagy ismerkedik már a megfelelő partnerrel és azért nem válaszol(erre is volt példa nekem válaszolt a hölgy ,hogy ne haragudjak meg ,de úgy néz ki ő megtalálta a párját későn írtam,persze én megköszöntem és sok sikert kívántam nekik),engem úgy neveltek hogy adjam meg mindenkinek a tiszteletet.Nekem nem vettek autót házat a szüleim nem olyan családból származom amit elértem azt magamnak köszönhetem megdolgoztam érte,na de ne térjünk el a témától.Vagy éppen rengetegen írnak neki mert tényleg nagyon szép és mindenki őt akarja megszerezni,vagy éppen azért nem válaszol mert nem vagyunk az esete.Azzal hogy bizonyos emberek tahó módon viselkednek a nőkkel elveszik a kedvüket attól ,hogy a normális társkeresőkkel szóba álljanak ,mert már attól tartanak, hogy az az ember is ugyanolyan mint a többi.Biztosan vannak kivételek de a legtöbben vagy csak kalandot keresnek vagy szexkapcsolatot,pedig ezekre is megvannak a megfelelő oldalak csak keresni kellene őket ,ja meg ott zsebbe kell nyúlni.Gondolom van olyan nő is aki csak szexet keres de még nem találkoztam olyannal .Én komoly kapcsolat reményében regisztráltam ,hátha sikerül megtalálnom de eddig nem jött össze ,de ami késik nem múlik .

Csajok és pasik
A másik oldal ahová regisztráltam ,de itt egy kisebb siker után pénzt is fektettem bele 5000 Ft-ot ami valakinek kevés nekem egy kicsit sok a semmiért.Szóval itt lehet olyan "pókokat" küldeni amiben szépen megfogalmazott flörtök vannak .Kis keresgélés után találtam egy hölgyeményt nem messze a lakóhelyemtől és még akkor nem voltam előfizető gondoltam dobok egy "pókot"hátha lehet valami nemsokára ő is küldött és ez ment oda vissza.Gondoltam lehet más is előfizetek hogy tudjunk írni egymásnak és amikor leírtam neki hogy szívesen megismerném meg ,hogy írhat nyugodtan ,mert előfizettem hirtelen abbamaradt minden.Ennél az esetnél nálam is kiborult a bili  egy kicsit és írtam neki ,hogy annyit talán megérdemelnék hogy leírja hogy felejtsem el.Le is írta csak azt nem értem addig miért kellett játszani a másik ember érzéseivel.Ez még egyszer előfordult de onnan választ sem kaptam úgyhogy nem is erőltettem tovább,megtanultam méltósággal viselni a vereséget és profitálni belőle ,hogy el tudjam érni a céljaimat ,megtaláljam a boldogságom.A többi oldalról még nem igazán tudok mit írni mert még nagyon frissek és még nem igazán volt időm beszélni rajtuk senkivel sem .Van még a Love.hu ,de azt sem igazán kedvelem.

Szóval a tanulság az ilyen oldalakkal az ,hogy bár vannak normális társkeresők rajta az olyan emberek miatt akiknek se türelmük nincs a nőkhöz se egy kedves szót nem tudnak szólni ,az olyanok mint én aki szeretné megtalálni a párját óriási hátránnyal indulnak,és még a kedves hölgytársaimnak akik keresik az igazit mindenkinek vannak hibái senki sem tökéletes lehet hogy nagyon jól néz ki izmos stb..,de nem tud normálisan megszólalni vagy éppen lehetne még sorolni.Nem mondom azt sem lehet magasra tettem a mércét ,de szerintem nem én egy átlagos egyszerű nőt keresek,szemüvegesek előnyben ők a gyengéim,de a legtöbb nő álompasit keres abban már biztos vagyok ,de talán valamikor az utamba sodor az élet egy olyan nőt akinek megfelelek úgy ahogy vagyok.Ja és még az ,hogy soha nem tudhatjuk hány éves az aki a másik oldalon van ,volt egy lány aki 27-nek írta magát és  a Facebookon derült ki ,hogy pár nap múlva lesz 17,szóval ezzel is vigyázni kell ,meg sok szerintem a hamis kép is amin nem is az illető van .Én megpróbáltam csak úgy feltölteni egy képet ami a netről származott az enyémet levette az oldal ,közben rengeteg nőnél látni olyan képet hogy virágot ,erdőt ábrázol szóval ,ha én megmutatom magam a teljes valómban akkor egy nő se szégyelje már magát megmutatni.Na erről ennyit amúgy se ide tartozik csak le kellett írnom és ezért az egy cikkért nem szándékoztam új blogot indítani .